Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életbe marad-e a magyar ?

2010.11.29

              De  valahogy  amikor  veszély  volt  összefogott  a  magyar  nép  és  megmaradt  a  mai  napig.Antal  Jószef  miniszterelnök  mondta,hogy  ő  tizenöt  millió  magyarnak akar  miniszterelnöke  lenni.Milyen  szép  gondolat  volt  ez  akkor. Igaz,hogy  nem  teljesen,de  megvalósúlt  a  célja. Milyen  szép  leirni  ezt  a  számot : 15.000.000.  Igaz  az  is,hogy  ez  már  mintegy  húsz  éve  volt.De  a  statisztika  szerint  nagyon  fogy  a  magyar.Nemcsak  Magyarországon,de  a  határontúlon  is. 

 

             Számos  oka  van.De  sajnos  nemcsak  az,hogy egyre  kevesebb  magyar  születik  és  nagy  az  elhalálozási  arány.De  a  legnagyobb  baj  egyike  az,hogy  sok  magyar  asszimilálódik.Pontosabban  kifejezve : beolvad  a  többségi  nemzetbe,elvesziti  az  indentitását.Az  érv  az,hogy  csak  igy  lehet  boldogulni  vagy  karriert  csináni  az  életbe.Pedig  az  a  magyar,aki  nem  tud  magyarúl  irni  és  olvasni ,később  már  nem is  érzi  magát  magyarnak.Sajnos  azt  kell,hogy  mondjam :  egyre  több  magyar  szülő  adja  a  gyermekét  nem  magyar  nyelvű  osztályba.Ezekből  leszek  azok  akik  később  már  nem  fogják  mondani  magyarnak  magukat.Nem  sértőleg  irom  ezt,de  ez a  szomorú  helyzet  itt  nálunk  a  Partiumba.De  lehetnek  más okok  is,mint : a  vegyes  házasság,kivándorlás,stb.

 

           De  mindezek  ellenére  sok  magyar  magyarnak érzi magát  ,sőt  büszkék  arra,hogy  ők  magyarok.Ez  egy  olyan  pozitiv  tulajdonság,melyet  dicsérni  kell.De  az  elmúlt  hetekben  is  megmutatta  a  magyar  nemzet,hogy  amikor  baj  van  összetud  fogni.A  vörösiszap  katasztrófa  károsultjainak  sok  magyar  adakozott  és  adakozik.Ilyenkor  mutatja  be  a magyar,hogy  mire  képes ' Le  a  kalappal '

 

                     De  van  remény,hogy  a magyar  nemzet  életbe  marad vagyis  létezni  fog. A  remény  megvan  úgy  a  határokon  belül  mint  a  határokon  kivűl.Ez  abban  nyilvánul  meg,  ápolják  a  magyar  nyelvet.A  határokon  belül  könnyű,de  határokon  kivül  sokkal  nehezebb  ápolni  a  magyarságot.A  magyar  nemzet  tagjai  megtalálhatók  mindenhol  a  világon.Az  a  jó,hogy  sokan  továbbra  is  magyarnak  valják  magukat .Milyen  jó  érzés,hogy  ezt  a  cikket  most  leirom  és  pár  másodperc  múlva  már  mindenhol  olvashatják ,ha  tudnak  olvasni  magyarúl.Az  internet  egyik  pozitiv  hatása  ez  lehet.

 

           Nagy  örömmel  olvastam ,hogy  a  gyergyószentmiklósi  Tarisznyás  Márton  Múzeum  vers  pályázatot  hirdetett Élő  Gyergyó  cimmel.Több  nagyon  szép  verset  olvastam.A  legkiemelkedőbb  az  egész  pályázatban  az ,hogy  sok  fiatal  küldött  be  verset.Milyen  jó  leirni  ezt  a  tényt.Pedig  sajnos  sok  magyar  fiatalt  az  irodalom  nem  érdekli.Az  ilyen  kezdeményezésekre  nagy  szükség  van.Itt  nemcsak  Székelyföldre  gondolok,hanem  az  elszórtan  élő  magyarokra.Nekik  nagyon  nehéz  megymaradni  magyarnak. Igen,Gyergyóban  él  még  a  magyar  nyelv ' De  sok  helyen  él  a  magyar  nyelv '

 

            Megköszönöm  a  kedves  olvasónak ,,hogy  elolvasta  ezt  a  cikket.Véleményünk  különbözhet,de  egyben  biztos  vagyok.Ha  elolvasta,akkor  lehet,hogy  magyar  vagy  szereti  a  magyarokat  és  a  magyar  nyelvet. De  befejezésül  az  alábbiakban  megtalálhatja  a  verseket  és  szavazhat  is  ,ha  tetszik. Én  egyet  emelek  ki :

                  Biró  Krisztina : Mire  gondolok ?

Hogy mire gondolok, senki sem tudhatja.
Titokban elárulom: Gyergyószentmiklósra.
Macskaköves utcák sora...
Hogy mire gondolok, senki sem tudhatja.
 
Minden nap ott más és más,
Erdő, mező zöld varázs.
Templomok és kerítések,
Macskaköves utcák sora...
Hogy mire gondolok, senki sem tudhatja.
 
Lehet eső, lehet hó, Gyergyó mindig olyan jó.
Iskolák, szerelmek, fiatalok.
Macskaköves utcák sora...
Hogy mire gondolok, senki sem tudhatja.
 
(Szerző: 14 éves, Gyergyócsomafalváról)
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.